Ritka az a nagyváros, aminek két állatkertje van. Berlinnek is csak az egykori megosztottsága miatt: mind a keleti, mind a nyugati részre kellett egy. Melyikbe menjünk? És ha egyikre sincs időnk, van-e alternatíva?
A Tierpark számomra szürreális élmény volt, holott a gyerekkori emlékeimből nagyon fantasztikusnak rémlett. Az U5-ttel tudjuk megközelíteni az Alex-ról, de így is elég messze van. Területe hatalmas, ami azért is meglepő, mert a kihasználtsága ezzel fordított arányban áll. És a látványnak nagyon nem tesz jót, hogy régi, tízemeletes paneltömbök között terül el. Nyáron fantasztikus lehet ez a nagy park, de hát Berlin tele van ilyenekkel, ez nem bírna különösebb vonzerővel… Kicsit bizarr, hogy tíz perceket gyalogolunk anélkül, hogy élő állatot látnánk. Aztán hopp, hirtelen elénk kerül egy betonblokk, a nagymacskák otthona. És itt még egy hatalmas sokk: a pompás tigrisek, az oroszlán és az egyéb ragadozók be vannak szorítva egy-egy kis cellába, reménytelenül mászkálnak fel és alá. És körben a hatalmas zöld terület – tényleg nem értem, hogy miért nem bővítik ki inkább az állatok életterét. A táblák néhol össze-vissza mutatnak, a majomházat például nem találtuk meg, a nyilak kétszer is zsákutcába vezettek: rejtélyes konténerszerű épületek közé, ahol nagy piros tábla jelezte, belépni tilos. Szomorú hely, mintha elfelejtkeztek volna róla, itt maradt volna a múltból. Arról meg ne is beszéljünk, hogy egyetlen mosdót se találtunk ezen a rettentően nagy területen… Csak a bölények és a tarajos sülök látványa kárpótolt mindenért… Mondjuk az sem kevésbé meghökkentő, amikor észrevettük, hogy a tevék a hóban sétálgatnak…
A Zoo, a legendás nyugati állatkert nemcsak ebben az összehasonlításban emelkedik ki: egész Németország legrégibb állatkertje (1844-ben nyitott), Akváriuma pedig (nyitás: 1913) a világ legfajgazdagabbika. Itt található a legnagyobb európai madárház is. Sosem hagyom ki, ha itt vagyok, mindig van valami újdonság, most például egy hatnapos gazella botladozásában gyönyörködtünk… Kísérőm sapkája a majmokból valóságos eksztázist váltott ki: odagyűltek a rácshoz, próbáltak kommunikálni velünk… Most láttunk egy igazán szomorút is. Az oroszlánpár női tagja úgy tűnik, megbetegedett. A szomorú hím szívszaggatóan üvöltött mellette, böködte, borzalmas volt… De a csodás épületek között sétálni még télen is igazi élmény. Aki teheti, látogasson el ide: két-három óra alatt megnézhető. Persze a legjobb valóban az akvárium, mintha valami mesébe lépnénk be…
Ha nem akarunk (vagy tudunk) órákat tölteni egyik helyen sem, akkor irány a Seelife! A Seelife voltaképpen egy igényesen felépített turistacsalogató a belváros szívében, olyasmi, mint nálunk a Camponában a cápás-halas attrakció. S hogy ennek ellenére miért érdemes benézni mégis? Az ötletes és igényes kivitel, az interaktivitás és az AquaDom miatt. Mikor beléptünk, majdnem hangosan felnevettem: előttem két akváriumban a vacsorám és a reggelim úszott: halchips és pisztráng… Az édesvizektől – konkrétan a Spree-től startolunk, eljutunk Wannsee-ba és a hamburgi kikötőbe is. Nagyon élveztem a berendezett mini-városok látványát, a házakat, vasmacskákat, és halak életét megrontó szemeteket a vízben. A tenger élővilágát igazi pompájában nézhetjük meg, és közben nem kevés kvíz-játékból szerezhetünk játékosan információkat a csikóhalaktól a cápákig. Ám az AquaDom visz mindent. Egy liftbe lépünk, é egy halakkal teli hengerbe jutunk. Belemerülünk a tengerbe, csodálatos. Főleg a kisgyermekek imádták. (Rajtam kívül persze.) Ez a kaland simán beiktatható egy pár napos városnézésbe is, és már csak a kicsik elragadó lelkesedése miatt is megéri!
