“Ezer gyerek egyszerre nevet..”

A Berlinale nem csak a világsztárokról, a vörös szőnyegről és a csillogásról szól. A kisgyerekkel érkező szülőket és a fiatalok problémáira nyitott nézőket is fantasztikus vetítés-sorozat várja.

A Berlinale filmfesztivál Generations programja (az öt szekcióból az egyik) a gyerek -és ifjúsági filmek versenye. A hatvanharmadik Berlinalénak ez a harminchatodik Generations programja. Tavaly közel nyolcvanezer látogatója volt a Generationnak, huszonnégy nagyjátékfilmet és csaknem harminc rövidfilmet mutattak be. A Tiergartenben vannak a vetítések, a Haus der Kulturen der Welt-ben, amit a fesztiválon kívül is érdemes meglátogatni.

A filmek kiválasztásán öt-hat ember dolgozik az egész év folyamán,  tavaly például csaknem 1300 filmet néztek meg, hogy a maga minőségében és sokszínűségében állhasson össze az idei program. A filmek a legtöbb esetben európai premierek, sokszor világpremierek is. Minden filmet elkísérnek az alkotóik, harminchat országból érkeznek tehát a vendégek.

Fotó: visitberlin.de

A szekció vendégeit többek közt egy kedves, mosolygós magyar lány fogadja. Szabó Alida  fotográfus és dokumentumfilm rendező tizenkét éve él Berlinben.  Előtte a Debreceni Egyetemen szociológiát és magyar irodalmat tanult, majd a Humboldt Egyetemen Ázsia tudományt. A Potsdami Filmfőiskolán pedig két évig volt vendéghallgató. A Berlinale szervezésbe hat évvel ezelőtt jelentkezett egy önéletrajzzal,  majd egy interjú után fel is vették. Előtte hat évig dolgozott a Magyar Filmszemlén, ez persze fontos referencia volt. Itthon a Filmszemlére évente száz-százötven külföldi vendég érkezett, Alida őket “koordinálta”, segített nekik tájékozódni a programok között. Itt hasonló a feladat – nagyobban. “Gondoskodom róla, hogy a vendégeket nagy, fekete autók hozzák el a reptérről, elkísérem őket a premierre, eligazítom őket ezen az óriási fesztiválon – meséli Alida – de kerestünk már hivatalos limuzinnal vasárnap este, a hóesésben egy órán keresztül pelenkát egy új-zélandi rendezőnővel, aki a négy hónapos gyerekével érkezett. És olyan is volt, hogy egy mongol vendégem olyan szerelmes lett egy olasz rendezőnőbe, hogy hirtelen Olaszországba utazott. Alig tudtam meggyőzni, hogy visszajöjjön a díjkiosztóra, ahol megnyerte a Generation nagydíját, az Üvegmedvét. Persze nem tudta, hogy nyerni fog bármit is, de azért visszajött, olasz rendezőnőstül…”

A szekciónak minden évben van egy-két óriási produkciós költségű, igazi családi mozija a Benelux államokból, és néhány pszichologikusabb, melankolikusabb filmje Skandináviából.  Vetítenek egy-két dokumentumfilmet is, általában Németországból, ezek közül több is szólt már migráns vagy menekült gyerekek életéről. “Az évről-évre visszatérő témák között megjelenik rendre a gyermekek öngyilkossága, az autizmus, a beilleszkedés zavarai, és a felnőtté válás problematikája – fűzi hozzá Alida – sok filmünk a világ kevésbé ismert pontjain élő gyerekek vagy fiatalok világáról szól: egy laoszi faluról, egy alaszkai telepről, aborigini kissrácokról, új-zélandi tizenévesekről, bangkoki hiphopperekről. Igazi gyöngyszemek, szuperül megcsinált, élvezhető történetek ezek, amiken keresztül megismer a néző egy másfajta világot, miközben felfedezi saját magát is a szereplőkben.” A rövidfilmek között akad minden évben egynéhány, ami a gyerekkor és fiatalkor kínos szituációit ábrázolja. “Egy-két keményebb, nehezebben nézhető film is előfordul – mondja Alida –  amit a gyerekek hihetetlenül jól viselnek. Egy 15 éves kurd lányról szóló film első hatvan percében például a lány egyedül bolyong a hegyekben és  két mondatot mond összesen, azokat is egy medvének… De a gyerekek végignézték, és figyeltek. A fiatalok valahogy sokkal nyitottabbak a különleges filmek iránt, mint azt általában feltételeznénk. Nem várják el, hogy minden film Disney-szabású vagy Pixar-stílusú legyen. A készítőknek az is komoly visszajelzés, hogy a Berlinálé összes filmjét egyben (nem szekciónként) figyelő First Feature Award díjat, ami az első filmesek különdíja, eddig az esetek háromnegyedében a Generation rendezői közül nyerte el valaki.

De a filmkészítők és a szervezők nem csak ezért szeretik ezt a fesztivált, hanem főleg azért, mert a gyerekek őszinte, zsigeri reakcióiból nagyon jól le tudják mérni, hogyan hat a filmjük. “Fantasztikus dolog a gyerekeknek átadni a moziba járás örömén kívül a filmfesztivál hangulatát is – meséli Alida – ezer gyerek és felnőtt jelenléte egy teremben azzal jár, hogy minden apró rezdülés megsokszorozódik. Hallani, hogyan mosolyog vagy sóhajt, nevet vagy aggódik egyszerre az egész nézőtér. A vetítések után sok a kérdés, tizenöt-húsz gyerek is bátran kimegy a mikrofonhoz… De egyébként is nagy hangsúly van a fiatalok aktivitásán: vannak fiatal újságíróink, tévéseink, van gyerek –és ifjúsági zsűri, az elődások után el lehet beszélgetni a rendezőkkel, színészekkel és minden filmhez van egy nyitott kérdésekből álló kérdőívünk, ahová leírhatja mindenki, mit gondol az adott filmről.”

Címkék: , ,
Tovább a blogra »