{"version":"1.0","provider_name":"Berlin Style","provider_url":"https:\/\/karafiathorsolya.cafeblog.hu","author_name":"Cafeblog","author_url":"https:\/\/karafiathorsolya.cafeblog.hu\/author\/admin-2\/","title":"Vonattal Berlinbe","html":"Mindenki le akart besz\u00e9lni, de \u00e9n ragaszkodtam a vonatoz\u00e1shoz. Ami t\u00f6rt\u00e9nt, az ellenz\u0151ket igazolja. De az\u00e9rt nem a katasztr\u00f3fa az \u00e1ltal\u00e1nos.\r\n\r\n\"\"<\/a>A vonat praktikus, gondoltam, vihetek rengeteg cuccot, r\u00e1ad\u00e1sul annyi cigarett\u00e1t is, amennyit akarok. Nagyon tetszett a kis, egyszem\u00e9lyes f\u00fclk\u00e9m. A mosd\u00f3, az \u00e1gy, \u00e9s a rem\u00e9ny, hogy b\u00e9k\u00e9sen, nyugodtan \u00e1taludhatok t\u00edz \u00f3r\u00e1t. Hogy frissen, fitten \u00e9rkezem el a c\u00e9lomhoz. Persze egy paranoi\u00e1snak m\u00e1r a kezdetek neh\u00e9zs\u00e9get jelentenek. Mivel vagy t\u00edz \u00e9ve nem utaztam h\u00e1l\u00f3kocsival, nem ismertem a szab\u00e1lyokat. Amint becuccoltam, j\u00f6tt egy felt\u0171n\u0151en csinos fiatalember, hogy elk\u00e9rje a jegyemet. R\u00f6gt\u00f6n cselre gyanakodtam. Egy krimi h\u0151sn\u0151j\u00e9nek k\u00e9pzelve magamat a fi\u00faban \u00e1lruh\u00e1s sz\u00e9lh\u00e1most szimatoltam, kezd\u0151d\u00f6tt az akad\u00e9koskod\u00e1s. Bonyolult keresztk\u00e9rd\u00e9seket tettem fel neki, h\u00e1tha elbukik. (Arra gyanakodtam, hogy a jegyemre utazik, amit elvesz, \u00e9s odaad m\u00e1snak, engem pedig lesz\u00e1ll\u00edtanak mondjuk Pr\u00e1g\u00e1ban\u2026) De annak bizonyult, ami: steward. Ez kicsit lehiggasztott, \u00e1m amikor a k\u00e9rd\u00e9semre, hogy mennyire lop\u00e1s-biztos a kabin, annyit mondott: a rossz tapasztalatok miatt az\u00e9rt ne aludjak t\u00fal m\u00e9lyen, \u00fajra j\u00f6ttek a k\u00e9telyek. Szerencs\u00e9re tal\u00e1ltam egy vastag k\u00f6telet \u2013 valaki ott hagyhatta \u2013 ez\u00e9rt rafin\u00e1lt \u00e9s bombabiztos v\u00e9delmet bark\u00e1csoltam magamnak. K\u00f6rbetekertem a kallanty\u00fakat, majd az eg\u00e9sz mozd\u00edthatatlan konstrukci\u00f3t a vasfogashoz r\u00f6gz\u00edtettem. Azt\u00e1n lesminkeltem, fogat mostam, \u00e1t\u00f6lt\u00f6ztem, \u00e9s ir\u00e1ny az \u00e1gy.\r\n\r\n\"\"<\/a>Remek\u00fcl tudok vonaton aludni, \u00a0a kattog\u00e1s, a ringat\u00e1s elandal\u00edt. T\u00edz \u00f3rakor \u2013 nyolckor startoltunk \u2013 m\u00e1r egy sz\u00e9p \u00e1lom k\u00f6zep\u00e9n j\u00e1rtam. \u00c9s egyszer csak fura szagokra riadtam. Majd k\u00f6h\u00f6g\u0151-roham t\u00f6rt r\u00e1m. Ekkor m\u00e9g nem realiz\u00e1ltam, hogy ez a val\u00f3s\u00e1g, de k\u00e9s\u0151bb, mikor felz\u00fagtak a szir\u00e9n\u00e1k, m\u00e1r tudtam, hogy baj van. Mint a megl\u0151tt ny\u00fal ugrottam le az \u00e1gyr\u00f3l, \u00e9s csak \u00fagy talpramagyarban ki a foly\u00f3s\u00f3ra. Azaz mentem volna r\u00f6gt\u00f6n, ha a biztons\u00e1gi rendszeremet ki tudtam volna bogozni. P\u00e1nikban csom\u00f3ztam, t\u00e9ptem a k\u00f6telet, \u00e1tkoztam a gyanakv\u00f3 term\u00e9szetem. De v\u00e9g\u00fcl siker\u00fclt. Kint m\u00e1r kisebb t\u00f6meg, a f\u00fcstt\u0151l alig l\u00e1ttuk egym\u00e1st, rohang\u00e1lt a szem\u00e9lyzet, mi pedig, h\u00e1l\u00f3ruh\u00e1s, k\u00f3m\u00e1s utasok egym\u00e1st faggattuk, mi a baj. A vonat v\u00e9g\u00fcl a ny\u00edlt p\u00e1ly\u00e1n egy hirtelen f\u00e9kez\u00e9ssel meg\u00e1llt. T\u0171z van. A mi vagonunkban. Nekem \u00e1ltal\u00e1ban egy-m\u00e1sf\u00e9l \u00f3ra kell reggel, mire \u00f6sszevakarom magam. Nos, most, hogy \u00fcv\u00f6lt\u00f6ztek, azonnal el kell hagyjuk a vonatot, el\u00e9g volt \u00f6t perc. Ekkor m\u00e1r hasogatott a fejem a f\u00fcstt\u0151l, k\u00fcl\u00f6n j\u00f3 volt, hogy seg\u00edts\u00e9get kellett k\u00e9rni az ablak kifesz\u00edt\u00e9s\u00e9hez. V\u00e9g\u00fcl bevontattak minket Pozsonyba, \u00e9s folytat\u00f3dott a r\u00e9m\u00e1lom.\r\n\r\nKider\u00fclt, hogy a vagon f\u0171t\u0151rendszere adta fel, \u00e9s gyulladt ki, le kell minket kapcsolni. Az \u00e9jszaka kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n, egy zs\u00fafolt vonaton nem kis feladat volt minden utasnak \u00faj f\u00fclk\u00e9t tal\u00e1lni. R\u00e1ad\u00e1sul a b\u0151r\u00f6nd\u00f6m akkora, hogy nem lehet h\u00fazni a k\u00f6zleked\u0151k\u00f6n, viszont a h\u00e1tizs\u00e1kom miatt cipelni sem, mert amint megmozdulok, beszorulok. Be is szorultam. Kap\u00e1l\u00f3ztam, mint egy h\u00e1t\u00e1ra ford\u00edtott tekn\u0151sb\u00e9ka, a csinos steward mentett meg. (Eszembe jutott, hogy lefot\u00f3ztatom magam, de ugye ebben a helyzetben a g\u00e9pet sem tal\u00e1ltam\u2026) Sajnos h\u00e1l\u00e1ra nem telt t\u0151lem, z\u00e1poroztak bel\u0151lem a cifras\u00e1gok. V\u00e9g\u00fcl k\u00e9t \u00e9s f\u00e9l \u00f3r\u00e1t tudtam aludni, egy zombi sz\u00e1llt le a Hauptbahnhofon. Err\u0151l sem k\u00e9sz\u00edtettem fot\u00f3t.\r\n\r\nSokat t\u00f6rtem m\u00e9g indul\u00e1s el\u0151tt a fejem, vajon mit \u00edrjak mag\u00e1r\u00f3l az utaz\u00e1sr\u00f3l. Nos, a sors megoldotta. Ma reggel m\u00e1r, v\u00e9gre kipihenten, nevetni is tudtam az eg\u00e9szen\u2026","type":"rich"}