Két hónap tudósítást ígértem, a két hónap letelt. Mindent természetesen nem lehetett bemutatni, de remélem, a kedvet meghoztam a városhoz. És a végére is maradt pár csemege!

Nincs csodálatosabb, mint a tél végi, első napsütéses napok. Ez mindenhol így van, de Berlinben, ami október elejétől sötét és csapadékos, különösen. Nem véletlen a vicces leírás egy útikönyvben, ahol megfogalmazzák, hogyan tűnjünk tipikus berlininek. Két fő ismérve van eszerint a dolognak: nézzük valami helyen vasárnaponként a Tatort-ot és legyen egy ormótlan télikabátunk. (Márkatippet is adnak, a Jack Wolfskin-t, és valóban, egyszer kiálltunk egy metrómegállóhoz, és megszámoltuk: húszból 16-an ezt viselték.) Az utolsó napok egyikén találtam meg a helyet az ideális Tatort nézéshez, a Volksbar-t, a Volksbühne szomszédságában. Kényelmes, kanapés galéria, és hatalmas kivetítő (meccseket is lehet nézni egyébként), házi sütik és vagy hatféle Chai Latte. Ezt a fűszeres tejes teát is szívből ajánlom mindenkinek, nagy divat a kávézókban és a bárokban, de általában egyfajtát kínálnak. És itt, a Volksbarban esténként zene is van, tánc, érdemes követni, mikor milyen tematikában, mi egy képtelen nyolcvanas évek partyba csöppentünk, szuper volt.

Forrás: visitberlin.de – Scholvien

De visszatérve a napsütéshez! Döbbenet látni, mikor ezek a formátlan nagykabátok lekerülnek, és a nap kicsalogat mindenkit az utcára! Sétálók ezrei lepik el a parkokat, játszótereket, a kiülős helyek megtelnek – bár még ugye a mi szemünkkel nézve meglehetősen hideg van. Ennyien már régen mosolyogtak rám egyetlen délelőtt alatt… Épp a jó idő miatt elkirándultam megint a Wannsee-hez, és tettem még egy felfedezést. Busszal kell visszajönni, a 218-assal. Ha lesétálunk a strand felé, megtaláljuk a megállót – de előtte nézzük meg a menetrendet, mert óránként jár csupán. Egy hetvenes évekből megmaradt double decker-ről van szó, igazi élmény a zöld erdőkön és tavakon át visszajutni háromnegyed óra alatt a városba.
De azért remélem kiderült, hogy télen is érdekes és izgalmas Berlin, a kultúrára és szórakozásra éhes látogatóknak ekkor is tartalmas, sokrétű és izgalmas. Engem minden évszakban egyformán vonz, mindig otthon érezhetem magam. Egyszóval: Berlint meg kell ismerni, és utána amúgy sem lesz kérdés, vissza akarunk-e még térni, feleleveníteni az emlékeinket, és újakat szerezni!

Forrás: visitberlin.de – Scholvien

Hasznos linkek a programok szervezéséhez:
Magyar nyelven:
www.germany.travel
www.facebook.com/nemetorszag.travel
Németül:
http://www.berlin.de/
http://www.visitberlin.de/de

És itt aztán lehet is. Nincs az az kereslet, amire ne akadna kínálat. És ez néha zavarba ejtő. Ha tanácsolhatom, az első napokban inkább csak nézelődjünk, a komoly döntéseket hagyjuk a végére.

Tervezők, designbutikok

A nagy márkákat a két fő sétáló –és bevásárló utcában, a Friedrichstrasse-n és a Kurfürsterdamm-on keressük, illetve a nagyáruházakban. A KaDeWe a régi nyugat legendás áruháza, és említenem kell a Lafayette, a Galeria Kaufhof és a Karstadt nevét is.

Forrás: visitberlin.de

Jó hír a fanatikusoknak, hogy egy ideje – talán fél éve a T-k Maxx is felütötte a fejét Németországban. Itt ugye a nagy márkákat vehetjük meg, minimum hatvan százalékkal olcsóbban. Kedvencem a Wilmersdorfer elején a nagy (Neunköllnben csak egy kicsi van), itt külön szekció a luxusé, GoldLabel címkével ellátva. De aki tényleg nagyon olcsón akar isteni rucikhoz (és lakberendezési cuccokhoz is) jutni, annak a helye szintén Neuköllnben van, ahol egy hatalmas, három szintes áruházban tényleg fillérekért kínálják a Karstadt megmaradt készletét, csodás dolgokat!!!!

Akik a kisebb, egyedi márkákat kedvelik, ki ne hagyják a Häckesher Höfe-t és a környékét! Van itt minden, kis fanyulakat kínáló minibutik (kedvenc utcámban, a Sophien-ben), a Freitag nagy showroomja, nosztalgiaüzlet és cipőmanufaktúra. Kilépvén szemben a feltűnő ékszerek szerelmeseit várja a Tukadu. Nos, ha valaki egy komplett női estélyi ruhát, vagy éppen egy kalickában ülő csontvázat szeretne a fülébe, itt megtalálja… Lezser cuccokat a Who killed Bambiban együnk, ötletesek és jó áron vannak. Annyi a berlini tervező, hogy igazán nehéz közülük egyre rábökni, de személyes tippem az egyre népszerűbb Lala Berlin. Kisebb neveket, de nagyobb meglepetéseket tartogat, ha elindulunk a Hermannstrasse-től a Karl Marx-on Kreuzköllnben kalandozni (a helyiek hívják így viccesen a két városrész lasan egybeolvadt vidékét, ahol a városvezetés, hogy fejlődjön a környék, sokat invesztált, például fél évre csupán rezsiért odaadta
az üzlethelyiségeket, csak hogy a tervezők kimenjenek ide – és ez az akció sikerrel is járt…)

Forrás: visitberlin.de

Vintage!

Ha lenne bennem vállalkozási kedv és akadna némi üzleti érzékem, biztosan használtruha üzletet nyitnék Berlinben. Nagyon tetszik, hogy itt kevés van, de azok igazán érdekesek. Az üzenet itt nem arról szól, hogy aki nem tud magának új ruhát venni (nálunk nem véletlenül van tele a város ezekkel), azok is kinézzenek valahogy, hanem arról, hogy az igazi stílusunkat megtalálhassuk. Épp ezért ezeknek a boltoknak a többsége kimondottan vintage butik, és az áraik messze felette vannak például a leértékelt új ruhákat kínáló üzleteknek. Igen gyakori a vintage párosítása helyi designerek produltumaival, mint például a Waahnsinn is a belváros szívében, a Rosenthaleren. Isteni a design: mintha az NDK-ba érkeznénk, és nem csak ruhákat, hanem régi használati tárgyakat is begyűjthetünk. Mondjuk az áraktól kaphatunk egy kisebbfajta szívszélhűdést, mert egy műszőr sapka belekerül vagy 50 EUR-ba, és nagyapánk melegítőalsójáért is egy kisebb vagyont elkérnek, de hát ez a retro… Hasonlóban nyomul a Volksbühne környékén az Alex Vintage és a legnépszerűbb shop, a Made in Berlin is, a Neue Schönhauser 19 –ben. Az én két kedvencem Kreutzberg-ben van, a Checkpoint second hand a Mehringdamm-nál, és ha lejebb megyünk a Gneisenaustrasse felé, a kilences szám alatt ráakadunk a mókás nevű Bonnie & Kleid-ra.

Fotó: visitberlin.de

A piacokat viszont azoknak is érdemes megtekintenie, akik nem rajonganak a vintage-shop-okért, szórakozásnak sem utolsóak. (Egyszer már írtam róluk az nlc-n, a cikk itt. Azóta még egy élménnyel gazdagodtam, a török ételpiacok világának megismerésével. Az egyik – talán legnagyobb – a York Strasse-nál, nem sokkal a metrófeljáró után van, szombatonként. Hang után érdemes tájékozódni, és nagy bevásárló szatyrokkal érkezni. Szinte leüvöltik a fejedet, úgy tukmálják rád a mangót és az avokádót, az almát és az ananászt, dobozában 1 EUR-ért. Múltkor én például szilvát egyáltalán nem óhajtottam venni, de mikor egy bajszos valaki rám rivallt, hogy „egy euró”, komolyan megijedtem. Persze egyáltalán nem félelmetes az egész, inkább vicces, hamar rá lehet állni. Ha „megtalálod a hangot”, ez lesz az egyik legszórakoztatóbb bevásárlási forma…

Tévétorony, Branderburgi kapu, Currywurst: ennyit még az óvodás is tud Berlinről. Persze, kóstoljunk bele, de ne érjük ne ennyivel! Berlinnek ezer íze van még!

A currywurst

A legendás Curry 36 mellett lakom, ahol éjjel nappal kígyóznak a sorok, és eszik a papírtálcán kínált currywurstot, mintha ez lenne a legjobb étel a földön. Én nem tudom, nem eszem húst, de három haverral kipróbáltattam, és azt mondták, semmi különös. A berliniek viszont annyira rajongják ezt az étket, hogy külön múzemot is nyitottak dicsőségére, melynek neve nyilván CurryWurst Museum. Itt tényleg mindent megtudhatunk ennek az éteknek az eredetéről (1949 szeptember 4, Kantstrasse, Herta Heuwer büféje, akinek a nevét ma már ódák zengik, talán ő a leghíresebb büfésasszony a földön…). Gondoljunk bármit erről a táplálékról, a múzeum garantált szórakozás: jól kitalált, szellemesen kivitelezett, egyedülálló. A szívem már akkor felmelegedett, amikor olvastam a bevezető szöveget: A currywurst talán hétköznapi, de sohasem profán…”. Ételt így még nem kínáltak nekem: papírtálcán a szórakozást. Megtanulhatunk egy perc alatt felszolgálni, és vethetünk egy pillantást a currywurst egyéb művészeti ágakban való továbbélésére. Hogy pont a Tatort-ban ne szerepelne? És nocsak, Udo Lindenberg még dalba is foglalta! (Ezt egy szószosüvegből hallgathatjuk meg. Ne tévesszen meg, hogy a híresség Total Egal című albumán halljuk…)

Fotó: currywurstmuseum.com

És minden más finom falat

Úgy bő tíz éve kezdődött el az az erőteljes fejlődés, melynek nyomán mára Berlin igazi gasztronómiai rangra tett szert, és egyre több kreatív és egyéni koncepciót megvalósító étteremmel várja a vendégeket. Az olasz tésztaételektől a keleti konyháig, a spanyol tapas-bároktól az alpesi konyhán át a régi berlini ízekig mindent kipróbálhatunk. Nézzük a puszta számokat: 6500 étterem, 2800 Imbisse (imbisz – használjuk így magyarul?), 225 bár. Éttermet én senkinek merek ajánlani, nem vagyok egy gasztro-guru, viszont a tények magukért beszélnek: 2011-ben 13 éttermet tüntettek ki Michelin csillaggal.

Fotó: currywurstmuseum.com

A minden fronton beharangozott Bunte SchokoWeltet nyugodt szívvel kihagyhatjuk, a kiállítás maga nem nevezhető tárlatnak, a kínált dolgok pedig annyira izgalmasak, mint egy kóstoltatás valamelyik plázában. De a csokoládérajongók valódi édene a Fassbender & Rausch. Vigyázat: a csoki itt nem feltétlenül desszert, érdekes meglepetésekben lehet részünk mondjuk egy paradicsomos-csokoládás salátával, vagy tésztaétellel… De akik ennyire nem kalandvágyóak, természetesen vannak sütemények és IGAZI forrócsoki.

Otthon ritkán reggelizem, itt: mindig. Néha csak egy-egy pékségbe ugrok be, vagy a Café Tinto-ba a Mehringdamm-on (elvarázsolóak a sajttorták!), hol útközben próbálok ki egy-egy kis kávézót, főleg, ahol házi készítésű sütiket hirdetnek. (Ennek gyűjtőpontja Prenzlauerberg, ami nekem régen jobb fej helynek tűnt, ma már túl bio és túl sok a kisgyerek – úgy tűnik, akik egykor bulizni költöztek oda, mostanra érettek a „kisgyerekes generációvá”. Viszont a helyek megmaradtak.) De amúgy több cuki hely van az egész városban, kedvelem a Schönhauser Alle környékét például, egészen egyszerűek is. De ahol ki van írva, hogy hétvégén svédasztal délig-egyig, ott nagy az élet.

Berlin árfekvése a többi nyugati nagyvároshoz képest elég barátságos, ráadásul megtalálhatjuk a kimondottan az ízlésünknek és a pénztárcánknak megfelelő helyeket. (A minőség miatt nem nagyon kell aggódni: az olcsóbb helyeken is jó és friss étel van, a tálalás és a miliő különbözik. Személyes kedvenceim a belvárosban: Mirchi, ahol a mangókrémleves rabja lettem, és a Chagall, ahol orosz specialitásokat kóstolhatunk, ám legjobbak a tésztaételek, például a wareniki.

Fotó: currywurstmuseum.com

És ami számomra a legnagyobb öröm, hogy itt nem macerás vegának lenni. A kimondottan vegetáriánus helyek mellett csaknem mindenhol vannak ravaszabb vagy egyszerűbb (de finom) vega fogások. Még a Currywurst Múzeumban is. Isteni tofukolbászt kóstolhattam a végén, így legalább nekem sem idegen többé a berlini „csodaétel”.

Berlin történetét megismerhetjük játékosan és halálosan komolyan is. Mindkettő mellett szólnak érvek. 

A Gruselkabinett

„Biztosan egyedül akar felmenni?” – kérdezték tőlem a portán – elég félelmetes lesz.” Magabiztosan mondtam, hogy egy kiállításban ritkán rettegek. A Gruselkabinett-be ugyanis csak azért akartam elmenni, hogy leírhassam, mekkora egy nagy baromság, és hogy miket ki nem találnak a turisták leszedésére. A végén aztán visszavontam mindent. Az egyik legszuperebb attrakció a városban, amit láttam, ráadásul az egész nem csak öncélú viccelődés. Persze a csonkolásokat, középkori kínzásokat, hóhérokat megelevenítő viaszfigurák, vagy a mozdulatunkra kinyíló koporsók tényleg nagyon szórakoztatóak, mint ahogyan az is, ahogy sikoltozva kerestem a kijáratot, egy loholó csontvázzal a nyomomban. Rettenetesen (szó szerint) szuper szórakozás járkálni a kannibálok, lelógó pókhálók, eszement hangeffektek között, gratuláció az ötletért. És azért meg külön, hogy emellé két komoly, rendkívüli gonddal megrendezett kiállítást is kapunk, a bunker történetét érdemes végigkövetni. Szívszorító, ahogy a tárlókban szomorkodnak az előkerült fényképek, halkonzervek, mű-lekvár receptek. A túlélők visszaemlékezései, fotók a korabeli pad felett. Ahogy a szemekben ott a rettegés. Megtudhatjuk (és ez még félelmetesebb, mint a fent halmokba állított koponyák), hogy a bunkernek se eleje, se vége, eddig a NordBahnhofig tudták feltárni, de ijesztően szétágazó a rendszer, van, hogy egy titkos folyosón egyik szintről a másikra jutunk… A háború alatt ezrek életét mentette meg a bunker, a háború után a menekültek elhelyezésére szolgált, később élelmiszer raktárrá avanzsált. Aztán csak állt üresen, míg 1997 február 10.-én meg nem nyitották a nagyközönség előtt. A házszáma: 23/A. Az első bunker, ami házszámot kapott.

Story of  Berlin, Berlin Museum

Látogathatunk bunkert és ismerkedhetünk a város történetével egy (sok) fokkal komolyabban is, a Story of Berlin-ben, a Kurfurstemdamm-on. Én nagyon szeretem ezt a múzeumot, komoly élmény végigmenni Berlin történetén, és nem csupán címszavakban kapni az információkat, mint a Berlin Museum-ban, ami ugyan egy óra várostörténetet ígér, de nem jut tovább az útikönyvek kivonatánál, és nekem semmi újat nem adott. Persze egy-két jól elkapott és berendezett tabló illetve makett akad, de az egész olyan, főképp a másik múzeum mellett, mint a Száz híres regényből ismerni meg az alapművet. Figyelem, a Story of Berlin-ben a bunkerlátogatásra be kell jelentkezni előre, és egy órát rá kell szánni, addig tart, és nemigen lehet kijönni. De megéri végigmenni rajta, még ha itt egészen máshogy borzongunk is, mint a Gruselkabinett-ben…