Ki a zöldbe, be a zöldbe!

Ha meleg van, Berlin hatalmas parkjai megtelnek piknikezőkkel. De a természet szépségét ilyenkor télen is megcsodálhatjuk. 

A botanikus kert (Botanischer Garten)

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy világszerte milyenek a kertek, akkor menjünk a Világok kertjébe, azaz a Gärten der Welt-be. Nagyon impozáns és lenyűgöző az egész, de az én szívemhez közelebb áll a némely szempontból kissé szimplábbnak tűnő Botanischer Garten. Az útikalauz azt írta, minden évszakban csodálatos, hát kimentünk. Előző este nagy hó esett, így közelítettük meg a csupa virágnevet viselő utca között a gigantikus parkot. Ilyenkor főleg a pálmaház a vonzó (és a jó meleg büféje), de választhatunk vezetéses túrát is a téli tájban… Azért bent, a kaktuszok és a pálmák között kellemesebb. Jó játék kitalálni, melyik növény mi lehet, én legfőbb élet-forrásomat, a kávécserjét sem ismertem fel. Viszont rátaláltam az én növényemre, a Panicus Maximus-ra. A nevével ellentétben kicsi és csenevész, ez viszont legalábbis megnyugtató.

Forrás: wikipédia

A vad növényzet és nevezetes villák helye: Wannsee

A Wannsee nevét, ha máshonnan nem, hát a történelemkönyvekből ismerjük, itt tartották ugyanis azt a konferenciát Reinhard Heydrich birodalmi vezető szervezésével 1942-ben, ahol lefektették a „végső megoldás” alapelveit. A hely ma emlékhely és múzeum.

Ha képzőművészetre vágyunk, ott a Liebermann villa,  személyes kedvencem pedig (ami roppant közel van az S-Bahn megállóhoz) a Litherarisches Colloquium, ami nemcsak irodalmi ösztöndíjasok szállása, hanem a nagyterem fantasztikus irodalmi estek helye is. Én már kétszer voltam ott (egy íróbarátnőm vendégeként), és a télikertből a tó és a parkok látványa örökké bennem marad. (És mivel nagyon közel van a cityhez (kb 25-30 perc), bátran ajánlom, hogy keressünk esetleg errefelé szállást.) Este rókák mászkáltak a kertben, nyulak, mindenfelé hihetetlen nyugalom. Nyáron nagyobb az élet, lehet csónakázni és strandolni is. Telente korcsolyázókkal van teli minden, bár én azért kicsit tartanék ettől: pár éve egy német író belefulladt a tóba, nem vette figyelembe a hirtelen olvadás.

Forrás: visitberlin.de

Mivel tóról beszélünk, nyilván halásznak is itt, épp ezért olyan nagyon nem csodálkoztam, mikor itt bukkantam rá a legkiválóbb halétteremre, ahová évek óta visszavágyom. Ez a Seehaase. Nyáron a kerthelyiség hangulata, télen a benti, halászkunyhó-imitáció fogad, és minden évszakban a finom falatok.

Összefoglalva: a Wannsee-hoz ki kell menni. És akik igazán, de tényleg és nagyon romantikusak (mint én) azok keressék fel Kleist és Henriette Vogel sírját is.