Mivel nem esett se eső, se hó, gondoltuk megnézzük, mi lett a legendás, hajdani repülőtér sorsa. A különbség ég és föld. Vagy ég helyett föld?
A Tempelhof egyike volt az első utasforgalmi repülőtereknek Németországban, 1923-től 2008-ig működött. (Történetébe nem mennék bele, de sok hasznos – olvasmányos és magyar nyelvű – információ megtalálható itt) A hatalmas tér egyszerre ijesztő és lenyűgöző.
Fotó: Legát Tibor
Részt vehetünk vezetett túrán is az objektumok között, mi nem erre szavaztunk, a kreatív sétát és utána olvasást választottuk. Rengeteg információt nyújt a hely múltjáról, jelenésről és folyamatosan alakuló jövőjéről a Tempelhofer Freiheit weboldala, innen tudtuk meg mi is, hogy az egykori katonai terekből (hotelból, tiszti kaszinóból, étteremből, stb.) lassan – a város egyik legnagyobb építési beruházásának keretében – kreatív centrum válik. A folyamatot tényleg értsük szó szerint: már sokféle kezdeményezés elindult, több nagyobb eseményt meg is tartottak itt, többek között a nagy hírnévre szert tett divatvásárt, a Bread and Butter-t, vagy a partyrajongók kedvencét, az elektronikus szcéna megabuliját, a Berlin Music Days-t, röviden BerMuDa-t is.
A projekt lényege voltaképpen egyszerű, és példaképpen a régi, használaton kívüli gyárak felhasználási modellje áll, amire rengeteg kitűnő példát láthattunk akár a Ruhr-vidéken, de még hazánkban is. Az itteni átalakulás különlegességét maga a hely adja: unikális a mód, hogy az új felhasználók egy viszonylag nagy és jó állapotban lévő repülőteret vehetnek a birtokukba. Az épületeket megtartják történelmi formájukban, viszont a hatalmas kőkerítés a birodalmi sasokkal, ami 2004-ben még elválasztotta az utat az épülettől, eltűnt. A hatalmas tér – a kifutópályákkal együtt – jelenleg sima fémkerítéssel védett, de a belépés ingyenes. Viszont érkezzünk korán, mert sötétedésig engedik csak be a látogatókat. (És akik esetleg irodát szeretnének itt bérelni, azok is siessenek – szépen telnek be a helyek.) Itt a Tempelhof-on épül meg a hatalmas új könyvtár, a Zentral- und Landesbibliothek Berlin is.
Fotó: Legát Tibor
Adjunk magunkat két órát ennek az élménynek. A park tényleg fantasztikus, de egyelőre inkább csak a méretei miatt. Még megvannak az olyan egykori táblák, miszerint ne lépjünk ki a kifutótérre, míg a toronyból jelzést nem kapunk. De ilyen jelzés már sosem jön persze, és a feliratok, miszerint a beszálló oldalon járunk, szintén értelmüket vesztették. Egyetlen repülő áll a hátsó oldalon – emlékül. Jelenleg a parkban, amely a maga 240 hektárjával akkora, mint a londoni Hyde park, gyerekek eregetnek sárkányt, csapatok fociznak, és rengetegen futnak, sétáltatnak kutyát. A jövőben ezt a teret is kreatívan szeretnék hasznosítani, és vágyaik szerint a hely az innováció, az egészség negyedévé fejlődik majd.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: