Mindig azt hirdettem, hogy egy hosszú hétvége erre a városra édeskevés, ám botcsinálta túravezetőként mégis bebizonyosodott: nem lehetetlen. Igaz, hogy akit kalauzoltam megfogadta, még visszatér.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mindig több időt tölthettem el itt, sosem voltam rákényszerülve arra, hogy a fő nevezetességekre koncentráljak, vagy bármilyen szinten be legyen határolva. Ám most hétvégére a húgom az angol férjével érkezett, aki még sosem járt Berlinben. Fél napot agyaltam azon, mit kell feltétlenül látnia. Eddig is megvoltak az ajánlataim az ismerősöknek, de most olyan perfekt túratervet állítottunk össze, amit bárki ha követ, valóban megismeri a várost. Nem vagyok híve a lefárasztásnak, és annak sem, hogy egyik múzeumból loholjunk a másikba. Jártam már így be városokat, és ez sosem adta meg azt az érzést, amit szerintem egy mini-szünidőnek nyújtani kell. Hogy egyszerre legyen pihentető és gazdag, hogy a végén ne azt érezzük, végighajtottak minket a kötelező helyeken, és egy pipa, mehetünk tovább.
1. nap
Húgomék reggel érkeztek, így már 11-kor nekiindulhattunk. Az origó nyilván a belváros, azaz a Mitte volt. (Mindegy, milyen az idő, bár a tükörjég és a szembeszél lassító ereje közismert, de azért lehet haladni…) Nagy séta az Unter den Linden-en, egy jó kávé a híres Einsteinben. A Brandenburgi Kapu. Holokauszt-emlékmű, Potzdamer Platz, a falmaradványok megnézése. Kis séta a Tiergartenben, a Viktória-emlékmű, maradt még időnk az ócskapiacra is. Vissza S-Bahnnal az Alexra, fotózás a Világóránál. Kis uzsonna fenn, a tévétoronyban. A Múzeumsziget, de szigorúan csak egy múzeummal. Én a Pergamon múzeumot javaslom mindenkinek, mert valóban le lehet ragadni több napig a nagy képtárakban, vagy a Dom-ban, de ilyen rövid idő alatt nem érdemes. Ennyi látnivaló épp elég egy napra, bele kell menni kicsit a berlini estébe. Nagy merészen Neukölln-t javasoltam, több szempontból is, (ez még külön poszt lesz) és megérte, a pesti romkocsma-hangulat jött vissza, kicsit még felszabadultabb kiadásban.
2. nap
Jelentem, kipróbáltunk egy turistabuszt, amitől mindig fáztam, és bejött! A BerlinCard ajánlata alapján a Berlin City Circle buszt választottuk, és bár az ára borsos (20 EUR, de a kártyával van rá huszonöt százalék kedvezmény) a végeredményt tekintve megéri. Tíz percenként lehet fel és leszállni rá a különböző pontokon, és két napig érvényes a jegy – meg lehet szakítani a minket érdeklő helyeknél. Mi például a Kurfürstendamm-ra nem terveztünk már visszatérni, hát leszálltunk és tettünk egy nagy sétát a vonzó bevásárló utcán. Alapban a túra két és fél óra, megszakítással több. De a vezetés rengeteg nyelven elérhető és egyáltalán nem unalmas, sőt. Visszatértünk az Unter den Linden-re, és a délután a fal jegyében telt. Irány a Checkpoint Charlie, és mellette a Falmúzeum. Megnéztük az új tárlatot is, amely a hidegháborús éveket mutatja meg. Majd gyönyörű séta a Friedrichstrasse-n, S-Bahn, irány kedvenc helyem, a Hakescher Markt. Barangolás az udvarok hálózatában, majd felfelé a Rosenthaler Platz irányába, a tervezők kicsiny boltjainak sűrűjében. (Szubjektív válogatás későbbi írásban.) Estére Prenzlauerberg félig művész, de inkább életművész kocsmáit lőttük be, mert én Kreuztberg bulis részeit nem annyira kedvelem (persze azért ismertetem majd azokat is), de hiába, már öregszem. Vacsi, mert a legtöbb helyen igen jó kiskonyha megy, majd vissza a Mittébe, a Torstrasséra, ahol egymást érik a jobbnál jobb helyek, és egy anarchista pub-ban zárjuk a napot…
3. nap
Ez rövidebb menet, mert a gépek általában kora délután vagy kora este mennek, de ezt a harmadik napot meghagyhatjuk az egykori Nyugat-Berlinnek. Egy kastélyt mindenképpen érdemes betervezni, mi a Schloss Charlottenburgra voksoltunk és utána a Zoo-ba mentünk. Aki nem akarja állatkertekre kidobni az idejét, megértem, de mi bolondjai vagyunk az élővilágnak. Ez után még belefért egy szuper kései ebéd is…
A három napban benne volt az, amitől érdekes a város, és valóban megismerhető volt egy kissé a nem-hivatalos arca is…
Csak egy dologra figyelmeztetnék minden ideérkezőt: jól nézzük meg, hol van a szállásunk! Remek olcsóbb megoldások vannak a belvárosban, és pár EUR miatt ne menjünk kintebb. Még a Mitte is kínál kifizethető apartmanokat, hostelokat – vigyázzunk a Tiergartennel és Moabit-tel – de Prenzlauerbergben vagy Kreutzbergben biztosan ráakadunk valamire. Készítem is már a tesztelt kalauzt… Nem éri meg a sok bumlizás, a felesleges gyaloglások. Akkora távolságok vannak itt, hogy kiveheti az energiánk jó részét, ha csak a közlekedést látjuk Berlinből. Maximum igyunk egy sörrel kevesebbet, vagy az éttermet cseréljük fel egy jó dönerrel.
Kommentek