El nem tudtam képzelni, mitől olyan vonzó vásár a Grüne Woche, azaz a Zöld Hét. Amikor viszont már mozdulni sem tudtam a sok finom falattól, de még mindig előttem állt egy csomó csarnok, jött a megvilágosodás.
Nem bírom a tömeget, ezért látván, hogy hétvégén meghosszabbított nyitva tartás van, arra tippeltem, hogy okosabb hétköznap, ráadásul délelőtt támadni. Nos, ez se bizonyult jó döntésnek (bár ezek után el tudom képzelni, mi lehet itt szabadnapokon…), araszolni lehetett csak a sok látogató között.
Idén a vásár immár 87 éves múltra tekint vissza. A Grüne Woche egy apró, helyi érdekeltségű börzéből nőtte ki magát a világ legnagyobb mezőgazdasági, élelmiszeri és kertészeti vásárává, amely 26 csarnokkal és hatvanét ország 1630 kiállítójával várja az érdeklődőket. A programfüzet szerint három teljes napot eltölthetünk itt úgy, hogy nem jártunk egy helyen kétszer, ezért a szervezőknek több túrajavaslatuk is van, bár kétlem, hogy valaki ezekhez tartaná magát. Jobb csak úgy, kedvtelésből cirkálni ide-oda, ahová például az illatok csábítanak. A fűszercsarnokban szinte elkábultam, a borosokat csak megnéztem. Eleinte nem értettem, miért van annyi kába, egyes helyeken részeg ember is a standok környékén, aztán feltűnt, hogy mindenütt kínálások folynak. Borokat, töményeket, nemzeti italokat lehet kóstolgatni. Igaz, mindegyikből csak egy kicsit, ahogy az a kóstolóknál szokás, de ismerjük a mondást, hogy sok kicsi sokra megy. Így van ez a falatokkal is. A lengyel pultoknál lekváros sajtot eszem, a hollandoknál (Hollandia idén a rendezvény partnerországa) Frau Antje-féle sajtkölteményt, később megkóstolom a németek túró rudiját, a románok remek gyümölcsleveit, egy cseresznyés balzsamecetet Olaszországból, és még sorolhatnám. Sorolom is: gyömbéres csokit narancsbevonattal, lazacot gyümölcsös mustárral, és igen, a sörfagylaltot. Nem is olyan rossz. Talán az érdekes jelzőt használnám…
Természetesen Magyarország is képviselteti magát, van gulyás, kürcsi (azaz kürtőskalács) és lángos. Jó látni, hogy ennyien ülnek az asztalok körül.
(Persze nem csupán a trakta és a töltekezés terepe ez, hallhatunk sok előadást a fenntarthatóságról, a gazdaságosságosságról, és egy új programponttal is bővült az eddigi kínálat, Lust aufs Land (talán úgy fordítanám – Kedvet a vidékhez) címen, a 4.2-es csarnokban, ahol bárki megismerkedhet a vidéki élettel, és kedve támadhat egy jó kis falusi nyaralásra…)
Ha már tényleg nem bírjuk a tempót, és sok már kissé a zenéből is (általában minden ország reprezentál énekeseket, akik általában helyben népzenét játszanak), akkor irány a Tierhalle, azaz az állatcsarnok, vagy kedvencem, a Blumenhalle, azaz a virágcsarnok. Nem lehet leírni: elképesztő. Kicsit mosolyogtam azon, milyen okosak a szervezők, hogy akkor rendezik meg a Zöld Hetet, amikor kint szürke, fakó, néha meg fehér minden. A tomboló, tobzódó, szinte lángoló virágok között lépkedve azt éreztem, kapok annyi energiát, amennyivel kitartok tavaszig.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: